Helyi történelem

A vidék lakottságára utaló bizonyítékok az idÅ‘k homályába nyúlnak vissza az újkÅ‘korból származó maradványok tanúlsága szerint. A berettyószéplaki újkÅ‘kori település az elsÅ‘ és egyetlen Bihar megyében, ahol alapos kutatást végeztek, lehetÅ‘vé téve egy jól körülhatárolható kulturális csoport szerkezetének és fejlÅ‘désének mélyreható megismerését a jelenkori felfedezések keretén belül, melyet berettyószéplaki csoportnak neveztek el.
Az újkÅ‘kori településre Salánki Imre helyi lakos hívta fel a Körösvidéki Múzeum figyelmét, aki a múzeum gyűjteményének adományozta a Berettyó folyó partjának környékérÅ‘l begyűjtött régészeti anyagot. Az ásatásokat a „Corau I" pontnál kezdték meg 1973-ban. Ekkor lakóhelyeket, kerámiatárgyakat és csiszolt kÅ‘bÅ‘l készült szerszámokat tártak fel. Az ásatások nyomán napvilágra került anyagok gazdagsága, a kerámia formázásának és díszítésének jellegzetes módjai, a csiszolt kÅ‘bÅ‘l készített szerszámok valóságos ipara alapján megállapították, hogy a széplaki kulturális csoport a Nyugati-Kárpátok köré csoportosuló, festett és vésett kerámia jellemezte kulturális komplexumon belül különálló csoportot alkot, mely rokonságban áll és idÅ‘ben megegyezik a Szamos völgyében feltárt iklódi csoporttal.
 
Az elvégzett ásatásokból származó tudományos adatok rendszerezése alapján az alábbi következtetések vonhatók le:
- négy lakóhelytípust azonosítottak, ami erÅ‘s, tartós lakóhelyek építési technikáinak ismeretére, illetve a vidék földrajzi feltételeinek jó ismeretére vall.
- a berettyószéplaki az elsÅ‘, csiszolt kÅ‘bÅ‘l készült szerszámok készítésére szakosodott település, melyeket a közösség saját használat illetve szomszédos településekkel való csere céljára gyártott.
- a kÅ‘ csiszolás útján történÅ‘ feldolgozására szolgáló műhely addig ismeretlen feldolgozási technikákra és módszerekre vall. A mesterség a kÅ‘ felhasználására vonatkozó beható ismereteket igényelt minden szerszámtípus esetén. Ezen szerszámok tipológiája érvényes más újkÅ‘kori településeken feltárt hasonló darabok rendszerezésére is.
- a kerámia túlnyomó részben festett típusú, és határozottan különbözik a három szomszédos kulturális típusra jellemzÅ‘ kerámiától, bár azokból ered és fejlÅ‘dik ki. A festéshez használt nyersanyag egy fekete, bitumenes paszta volt.
- A berettyószéplaki kulturális csoport települései elsÅ‘ként bizonyították az elhamvasztás mint temetési szertartás meglétét, mely módszerként addig ismeretlen volt ezen a horizonton.
 
Községszékhely
A község székhelye kezdettÅ‘l fogva Berettyószéplak volt.
Berettyószéplak elsÅ‘ dokumentált említése a nagyváradi római-katolikus püspökség 1291-1294-es dézsma-elszámolásaiban szerepel, „villa Zeplac" néven. A helynév eredetét rejtély övezi. Egyes magyarázatok szerint a település neve egy dák fejedelem feltételezett nevéhez köthetÅ‘, mivel a helység nincs messze a márkaszék-széplaki dák erÅ‘dtÅ‘l.
Berettyószéplak jelenlegi magyar elnevezése értelmezi a helynév eredetét: a település földrajzi elhelyezkedése révén kötÅ‘dik a Berettyó folyóhoz, mivel egy „szép helyen" terül el a Berettyó mentén.
Bihar megye észak-keleti részén helyezkedik el, a Berettyó folyó völgyében, vízmentében 3 km-re annak márkaszéki epigenetikus szorosától.
A település észak-keleti és keleti széle érintkezik a Szilágy megyei Márkaszék község határával, nyugati és dél-nyugati szélei pedig Bályok, Dólya, Foglás és Cservölgy falvak határával.
A település tulajdonképpeni központja a Berettyó folyó bal oldali teraszain terül el.